Korábbi posztunkban írtunk a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság 2026-os konferencián való részvételünk online követhetőségéről, majd a díjazottakról.

A konferencia időpontja mindig az utolsó májusi szombatra esik, ami idén május 30. volt, azaz egybeesett a szklerózis multiplex világnapjával! Ezért fontosnak tartottuk, hogy az első olyan előadásunkat, melyben SM-mel diagnosztizált beszélők ejtését vizsgáltuk, itt és ekkor mutathassuk be. Ennek keretében beszéltünk a dizartriával nem diagnosztizált SM-beszélők ejtésében felfedezhető dizartriajellemzőkről, az akusztikai és artikulációs (nyelvmozgás) eltérésekről a kontroll beszélők ejtéséhez képest a diadochokinetikus feladatokban. Az eredmények egyik fő tanulsága, hogy a dizartriával nem diagnosztizált beszélők ejtésében milyen eltérések figyelhetőek meg, amelyek akár kisebb motoros tünet velejárói lehetnek. (Blaskovics Ákos, Murányi Sarolta, Szánthó Zsuzsa, Pirsel Katalin, Gráczi Tekla Etelka: Diadochokinetikus feladatok artikulációs elemzése – első eredmények)

További előadásaink nagy része a korábban megkezdett, Down-szindrómával diagnosztizált felnőttek beszédének fonetikai és kommunikációs szempontú elemzéséről szólt. A zöngeminőség és a magánhangzók időtartamviszonyai, valamint a spontán beszéd jellemzői és az IQ-tesztekben mérhető és nem mérhető képességek összevetéséről számoltunk be. Az eredmények az irodalom által írt variabilitás mellett is feltártak olyan erősségeket, amelyek további vizsgálata lehetővé teheti a kommunikációs erősségek feltárását. (Juhász Kornélia, Pirsel Katalin: Down-szindrómával diagnosztizált beszélők zöngeminőség-jellemzői kitartott magánhangzókban; Deme Andrea, Szánthó Zsuzsa, Gráczi Tekla Etelka: A magyar rövid és hosszú magánhangzók időtartama Down-szindrómával diagnosztizált beszélőkben; Szupkay Benedek, Svindt Veronika, Gráczi Tekla Etelka: Nyelvi képességek és/vagy kommunikációs képességek Down-szindrómában ‒ esettanulmány; Markó Alexandra, Jankovics Julianna: Mire (nem) engednek következtetni a spontán beszéd sajátosságai Down-szindrómával diagnosztizált felnőtt beszélők esetében?)

Ugyancsak elhangzott egy sztrók utáni dizartria esettanulmánya, melynek különlegessége, hogy ugyanazon beszélő egészséges és dizartriás beszédmintáját vetették össze a szerzők, amire rendkívül ritkán van lehetőség, és ezért hatalmas hozzájárulás a beszédmotoros zavar leírásához és terápiájához is. (Deme Andrea, Tóth László: A rövid és hosszú magánhangzók időtartambeli megkülönböztetése kisagyi stroke után jelentkező dizartriában – esettanulmány)

Az utolsó előadás pedig egy gyermekeknek szóló pragmatikai teszt kidolgozásának utolsó lépéseit, a sztenderdizáció eredményeit mutatta be, valamint a pragmatikai feldolgozásukban gyakran problémát mutató csoportok eredményeiről is beszámolt. A teszt végső állapotában elérhető lesz, hogy végre a gyermekek nyelvi képességeinek felmérésében és fejlesztésében ez a hiány is megszűnhessen. (Svindt Veronika: Pragmatikai megértés tipikus és atipikus fejlődésben)